KISEB’18 ELSŐ INTERJÚ

kiseb3

Hüvely Alina, Gáll Péter és Molnár Vanda lett az új, 2018-as KisEB. Feltettünk nekik pár kérdést a közös munkával, illetve személyes élményeikkel kapcsolatban.

Számítottatok a felkérésre? Hogyan kértek fel titeket?

Hüvely Alina: Én az elején nem nagyon számítottam rá, aztán a táborban kezdtem el ezen gondolkozni, de egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy fel fognak kérni. Hogy hogyan kértek fel? Hát nagyon sokáig ijesztgettek, átvertek, de végül is minden jól alakult. Így tömören ennyit tudok mondani.

Molnár Vanda: Tulajdonképpen nagyon nem számítottam rá, bár az igaz, hogy nagyon sok energiát fektettem az idei KisNullba, de 9.-esként nem gondolja még az ember, hogy jövőre EB lesz. Így táborra már nem is gondolkoztam ezen, gondoltam, talán majd jövőre. Ezért is lepődtem meg nagyon, mikor felkértek.

Gáll Péter: Mivel tavaly először voltam lent KisNullban, így az elején egyáltalán nem gondolkoztam el ezen. Viszont tábor után többször felmerült a nevem ennek kapcsán, így egy picit elkezdtem számítani rá, hogy felkérnek. Ezek ellenére mégiscsak óriási meglepetést tudtak nekem okozni. A felkérésemről csak annyit mondanék, hogy besegített Nervetti Viktor is, és az ötlet és a kivitelezés is zseniális volt.

Mit gondoltok az eddigi közös munkáról?

MV: Szerintem nagyon hamar rátaláltunk a közös hangra, mondjuk lehet, ez az azért van, mert mindannyian cések vagyunk.

Teljes összhangban: Nincsenek kifejezett szerepek, nyilván mindenki másban jobb, és jobban kiemelkedik, mondjuk a munka valamelyik részében, de a végső döntést mindig egy csapatként, közösen hozzuk meg.

kiseb2

Mi volt a legjobb kisnullos élményetek?

GP: Nekem szerintem az volt, amikor bevittem a Mortal-jelmezemet a tábor első napján, és mindenki megdicsérte, milyen jól sikerült. Nagyon jó érzés volt, hogy elismerték a munkámat, és megérte a belefektetett energiát.

MV: Nekem nem ilyen konkrét, de tavaly igen döcögősen indult a csapatom, viszont a tábor végére már igazán összeszoktunk, és nagyon jó érzés volt, hogy a nulladikosaimmal ilyen összhangban tudtunk működni.

HA: A legjobb élményem talán, hogy az egyik nulladikosommal olyan jó viszonyt tudtam kialakítani, hogy a mai napig nagyon jó barátom, és nagyon örülök, hogy a KisNull tette ezt lehetővé.

Nulladikosként gondoltátok volna, hogy egyszer EB-k lesztek?

GP: Az igazság, hogy akkor még nem igazán láttam át ezt a rendszert, és úgy gondoltam, hogy az EB-k úgymond felettem vannak. Illetve kiskoromban elég visszahúzódó voltam, és csak 9-10.-re sikerült igazán megnyílnom, amiben nagy szerepet játszottak a nullok és a Berzsenyi is. Összegezve egyáltalán nem gondolkoztam ezen, amikor nulladikos voltam.

HA: Igazából nem jutott el az agyamig ez a gondolat nulladikosként. Tetszett, amit csináltak, és szerettem volna pályázni csopveznek, de ezen felül nem gondoltam, hogy valaha EB leszek.

MV: Amikor nulladikos voltam, eleve nem ismertem még annyira ezt az iskolát, és én is egy kicsit visszahúzódó voltam. Nagyon felnéztem az EB-imre és bele se gondoltam, hogy ők közülünk is kikerülhetnek, hanem ők mindig nagyobbak lesznek, így nem gondoltam bele, hogy én is ott állhatok, ahol ők.

kiseb

Ha mondanátok magatokról egy személyes dolgot, mi lenne az?

GP: Nagyon szeretek kártyázni, gyűjtöm is, illetve megnyugtató számomra, ahogy kevergetem és játszom a lapokkal.

HA: Imádok sütni, és az álmom, hogy egyszer legyen egy cukrászdám.

MV: Nagyon szeretek zenét hallgatni, illetve zongorázom, de emellé meg szeretnék tanulni jól gitározni és dobolni is.

Van valami, amit üzennétek a berzsenyiseknek?

Gyertek, kérdezzetek, és forduljatok hozzánk bármivel és pályázzatok!

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.