Boncasztal: Isteni színjáték

Boncasztal: könyvek, irodalmi művek, filmek és sorozatok kiterítve, szétcincálva.

Mi mit jelent? Mire utal? Miért fontos, és mi benne a meglepő? Elemzés és ajánló.

6823ec682063a481e4245e355469966f

Dante Alighieri világhírű műve híd két korszak között. Dante a középkor utolsó, gomolygóan sötét éjszakáján indul el erdei útjára: nagycsütörtök ünnepén a költő rájön, hogy életében is elvesztette a helyes utat. Amikor misztikus zarándoklata véget ér, már feltűnik a láthatáron a reneszánsz és a vele járó szellemi reform. A humanizmus elsővonalas értelmisége kiforgatta a világot sarkaiból, és zászlójára mindig Dante nevét írta.

dante-4184320_960_720

Dante Alighieri szobra Firenzében – Enrico Pazzi alkotása.

Pedig maga az író nem mutatott sok lázadó hajlandóságot. Az 1265-ben született firenzei politikus világéletében keserű és zárkózott ember volt, aki legtöbbet az elveivel és az antik nagyságok tanulmányozásával törődött. Később száműzték, és napjait a költészetnek szentelte. Amit ez a megbántott önérzetű ember tett, az mégis maga volt a forradalom. A Komédia írásakor Dante elhagyta a fennkölt körök csiszolt latinját, és lakhelyének toszkán-olasz vulgárisában írt. Művét így mindenki olvashatta, és monumentális gondolatai kitörhettek a művelt társaság szűk köréből. A kérdést, hogy Dante vajon személyes elhatározásból lépett a járatlan ösvényre, vagy az idők szavát értette meg elsőként, nem célom eldönteni.

08022019133238-1549632758

Dante Alighieri portréja.

A Színjátékot, amihez csupán a rajongó utókor ragasztotta hozzá az „Isteni” jelzőt, a szerző három részre tagolta. A kísérőül szegődött Vergilius elsőként a Poklot mutatja meg, ahol bugyrokra és szintekre tagolva látjuk a bűntől szennyezett lelkeket. Ezután bejárjuk a Purgatóriumot, ahol a bocsánatos vétkeket törlesztik sok ezer meg ezer éven át az itt lakók. A Paradicsomba Dante immár Vergilius nélkül emelkedik fel, ahol Beatrice oldalán egészen Isten színéig jut, ahol a szöveg véget ér.

Minden fejezet 33 énekből áll, a Pokol, a Purgatórium, és a Paradicsom 9 kört, 9 gyűrűt, és 9 eget számlál. A rendet és harmóniát kedvelő Dante mindhárom könyvét a csillag (olaszul stelle) szóval fejezi be.

Melozzo_da_Forlì_-_Foundation_of_the_Library_-_WGA14779

IV. Sixtus pápa kinevezi Bartolomeo Platinát a Vatikáni Könyvtár elöljárójává – Melozzo da Forli festménye a pápai palotában.

Az Isteni színjátékot ugyanúgy átszövi a politika, mint Dante életét. Itáliát és Európa nyugati felét ekkoriban a pápák és a császárok konfliktusa osztotta ketté: a katolikus egyházfők ekkoriban Róma helyett Avignonban éltek, a francia koronával összefonódva. Ők úgy vélték, hogy a pápáknak világi hatalom is dukál, néhányan kimondottan központosított, egyházi birodalomban gondolkodtak, minden uralkodótól behódolást vártak. Ezzel szemben a német származású császárok önállóan akartak dönteni birodalmuk egyházi ügyeiről, és nem fogadtak el senkit maguk fölött. Az ellenségeskedésre ma az invesztitúraharcokként emlékszünk.

Az itáliai városállamok állandóan rivalizáltak egymással, miközben maguk is megosztottak voltak a pápához hű (guelf) és a császárt támogató (ghibellin) pártok miatt. Dante a császár oldalán állt, és ennek megfelelően munkálkodott, amikor szövetségeseivel irányította Firenzét. Később egy összeesküvés elgáncsolta a ghibellin kormányzatot, így Dante élete hátralevő részét száműzetésben töltötte.

Ha ezt tudjuk, más fény vetül a Színjátékra is. Dante az elsők között beszélt egységes olasz identitásról, és sosem bocsátott meg azoknak, akik a félszigetet politikai érdekek mentén leigázták, felszabdalták, kirabolták. A pokol bugyrai között egymást érik Dante firenzei riválisai, a korrupt főpapok, és a kegyetlenkedő uralkodók. Elvégre lehet elegánsabban bosszút állni, mint kitörölhetetlenül a pokolba száműzni valakit? Ezen kívül a Paradicsomban is több próféciát is hallhatunk Itália meggyalázásáról és jövőbeli feltámadásáról.

1505840811941-Dante-and-Virgil-entering-the-fourth-circle-with-Plutus-Avaricius-the-Prodigals-and-the-Wrathful

A Pokol negyedik körének illusztrációja középkori krónikában.

A három helyszín közül a Pokol a legismertebb és a legkedveltebb is. A mai olvasó ugyanúgy szívesen borzong a túlvilági kínokon mint a középkori, a szerző pedig néha maga is bevallja, hogy a szörnyülködésből könnyen átesik a kíváncsiságba. Dante a Pokol köreit megkapó találékonysággal osztályozza, a gaztetteknek részletes katalógusa és rendszere van. Ezeket nézve könnyen fölfedezhetünk ellentéteket a jelen és a középkor világlátása között. Dante értékrendje még a Biblia archaikus értelmezésén alapult, ezért ne ütközzünk meg amikor örökké senyvedő eretnekekről, szodomitákról, vagy bűnös tétlenekről ír.

Az Isteni színjáték részletesen kitér a kor legégetőbb teológiai dilemmáira is. Milyenek az angyalok fizikai valójukban? Mi van a Földön túl? Hová kerül, aki Krisztus előtt született, és saját döntésén kívül került szembe az Úrral? Meddig terjedhet a kérkedés, és hol húzódik az emberi és isteni akarat határa? Mi valójában az ártatlanság?  A Komédia válasza egyszerű és diplomatikus: van, amire a hit nem ad racionális választ, de aki földhöz ragadt tények és bizonyítékok nélkül nem tud azonosulni a krisztusi szeretettel, az rossz úton jár.

A Pokol legmélyén megpillantják Lucifert, aki egykor maga is angyal volt, de lázadása miatt ide száműzték, hogy az idők végezetéig  megfagyva és gúzsba kötve várjon. Dante három fejet lát a Sátán nyakán, három arccal és három hatalmas szájjal. Mindháromban egy áruló bűnhődik. Az első szájban Júdást emészti el, aki elárulta Jézust. A másodikban Brutust, aki ledöfte Caesart, a harmadikban pedig Cassiust, aki kitervelte a merényletet. Ez a kép mutat rá talán legszebben a kereszténység és az antik hagyományok egymásba csatlakozására Danténál. Dante és kísérője lopva hagyják el a Poklot. Lucifer szőrszálaiba kapaszkodva másznak át a Föld középpontján, majd egy alagúton keresztül a Purgatóriumba érnek.

5daada2b31cbc017642ca502038f885a

Dante és Vergilius a Pokolban (részlet) – William-Adolphe Bouguereau festménye

A főszereplő/lírai én egymást váltó útitársai külön történet a Komédián belül. Az első énekben a Dante által tisztelt Vergilius óvja meg az erdőben rá leselkedő vadaktól, és ezután is vele marad. Amikor ő élt, Jézus tanításai még nem voltak jelen Rómában, ezért nem vádolhatta azzal senki, hogy szándékosan áll szemben a keresztényekkel.  Ezért sok társával a Poklon kívül morzsolja napjait. Felsőbb kérésre megy Dantéhoz, hogy kalauza legyen a halál utáni életben. Magyarázatot ad a költő kérdéseire, és felrázza, amikor az csügged. Vezetője és árnyéka, mestere és példaképe Danténak.

Tőle a Mennyország bejáratánál válunk el, hiszen meg nem keresztelkedettként nem léphet be oda. Dante itt találkozik Beatricével. Ő fontos jelkép a szerző életében, az eszményivé emelt, tökéletes szerelem tárgya ő. Nem tudunk sok biztosat a lányról, a nagy mesélő kedvvel megáldott Boccaccio szerint még kisgyerekként látták egymást, Dante pedig szerelemre lobbant iránta. Beatricét végül máshoz adták feleségül, fiatalon halt meg az akkor gyakori betegségek egyikében. Ez szép és szomorú történet, de ha csak Boccaccio megbízhatóságán múlik, abban se lehetünk biztosan, hogy egyáltalán élt. Dante költészetében mindenesetre örök téma maradt az ideális lény magasztos eszméje.

Ez a kis kitérő indokolja Beatrice megjelenését. Ő szólította fel Vergiliust, hogy a túlvilágon legyen Dante vezére, hogy az eltévelyedett férfi kiutat leljen a lelkét uraló zűrzavarból. A Paradicsom kapujában találkoznak, és a könyv végéig a hölgy lesz Dante kísérője. Az ő oldalán repül át a szférákon, és a mennyei rózsán keresztül az Isten színe elé jut.
Beatrice és Vergilius között szimbolikus különbségek vannak. A Poklon és a Purgatóriumon egy tiszteletreméltó mester irányítja Dante lépteit, hiszen itt a Mindenható szigorú arcát látjuk. A büntetés tereit elhagyva viszont a szeretet válik mindenhatóvá, Dantét a nő gyengéd és féltő szerelme öleli körül, miközben átengedi magát Isten könyörületének.

Gustave_Doré_-_Dante_Alighieri_-_Inferno_-_Plate_7_(Beatrice)

Dante és Beatrice a Paradicsomban – Gustave Dore alkotása.

A Purgatórium átmeneti hely, ami a katolikus teológiából ered. A tisztítótűzbe azok jutnak, akik bocsánatos bűnökkel vádolhatók csak. Dante erre a határterületre helyez többeket, akik visszaéltek pozíciójukkal vagy nem tudtak ellenállni bizonyos kísértéseknek. Dante és Vergilius különös csillagokat lát a Purgatórium fölött, aminek nagy jelentőséget tulajdonítanak. A purgatóriumban számos történelmi alakba botlunk bele, mint a híres római, Cato, aki a vereség után önként dobta el életét, pedig tudta, hogy Caesar megbocsátana neki, ha behódol.

Az elbeszélés betetőzése a Paradicsom leírása. A szerző sokszor mentegetőzik a költőiséget halmozó felsorolások miatt, de ez az egyetlen mód, hogy az olvasó átélhesse a felfoghatatlant. Beatrice és különféle szentek veszik körül, az aranytól ragyogó felhők fölött az angyalok kórusa zeng. Ezeket a sorokat olvasva értjük meg, milyen kép élt a középkor hívőiben a Mennyek országáról. Szerencsénkre Dante bírt azzal a tehetséggel, hogy ezt a misztikus ideálképet írásba foglalja. Ahogy a középpont felé szállunk, Dante leírása úgy változik tárgyilagos tudósításból, az elragadtatás himnuszává. Látunk egy rózsát, amin a szentéletű nők és férfiak állnak, földi életük tisztaságával váltották meg előkelő helyüket, a Teremtő közelében. Dante tovább emelkedik. Akit annyi titokról lerántotta a leplet a halál utáni életből, a mindenség legnagyobb titka előtt cserben hagynak a szavak. És akkor meglátja az Úr arcát.

c83c8092900d2a709642156763719efa3606c4bb

Dante és Beatrice a Paradicsomban – Gustave Dore alkotása.

Az Isteni színjáték több mint irodalmi mű. Ablak egy század lelkivilágára, ami látta a hatalmi harcokban tobzódó katolikus egyházat, a véres eretnek mozgalmakat, a tomboló uralkodói önkényt. Dante a kiábrándulás végső határánál tüntetőleg a hit felé fordul, teszi mindezt anélkül, hogy bármit is feladna pogány műveken alapuló intellektusából. Ez a felvilágosult, kételyektől mentes vallásosság sokaknak adott reményt, és sokakat ejtett ámulatba.
Dante Alighieri a kor egyik legműveltebb alkotója volt, így egész szövegét metaforák és játékos utalások jellemzik, amik közül nem mindegyikről beszéltem. Ha részletesebben érdekelnek ezek, olvasd el Nádasdy Ádám fordítását, ami ma a legmodernebb magyar verzió. Olvasmányos stílusba ültette át, és mindent bőven ellátott jegyzetekkel és magyarázatokkal. A Magvető kiadónál jelent meg 2016-ban.

Csury Balázs