Őszi színházajánló

Ha esetleg suli mellett vágynál valami másra, ami kizökkent a hétköznapokból, és valamiféle katarzist akarsz átélni, tökéletes program egy barátoddal együtt színházba menni. Nem kell nagy művészléleknek lenned, hogy élvezni vagy átérezni tudj egy darabot; mindössze maradj nyitott, és keress-kutass a darabok között, találd meg, mi az, ami érdekel téged.

Képtalálat a következőre: „nemzeti woyzeck”

Nemzeti – Woyczek

Ez a legfrissebb színház élményem, nagyon nehéz rá jegyet szerezni – és ez nem véletlen. Ha valaki rég járt színházban, és valami olyat keres, amit még nem látott, és nem akar unatkozni (mondhatni az egész egy fényes, zenés gagsorozat), akkor ezzel a darabbal nem foghat mellé. Egy utazás, ami latinos zenékkel, drámai pillanatokkal operál. Ellentmondásokkal teli, játszik a hanghatásokkal, a fénnyel, valamint a komoly és vidám jelenetek váltakozásával.

Álomszerű, már-már egy másik dimenzióba röpít el, de közben a fő kérdés a mi világunkra is vonatkozik: vajon az emberek saját maguk hibájából követnek el (akár megbocsájthatatlan) bűnöket, vagy a környezetük készteti erre őket?
A darab egy ártatlan lélek megőrülését mutatja be, a valóság és a képzelet közti vékony határt feszegeti. Vajon tényleg megtörténik-e vagy csak a kiszínezett verzióját látjuk a színpadon Wojczek életének, azt mindenki maga döntse el.

Képtalálat a következőre: „ódry amphitryon”

Ódry – Amphytrion

Az Ódry Színpad a Színművészeti Egyetem nagyszínpada. Ez a darab a Padlás részen van, ami egy harmincfős kisterem, megkapó atmoszférával. A falak, a padlók, még a radiátor is, minden fekete. Színműsök lépnek fel itt: hol tanáraik, hol maguk a diákok rendezik a darabokat, amit most a végzős Hegedűs-Marton osztály csinál főképp. Az Amphytrion  félreértések sorozata, amik Zeusz kéjes vágyaiból fakadnak, és sodorják veszélybe egy frissen eljegyzett pár szerelmét. A görög kultúra szabadelvűsége végig érezhető benne, a megjelenő karakterek mind mulatságosak, és mindegyiküknek megvan a maga igazsága.

Képtalálat a következőre: „ódry az én szobám”

Ódry – Az én szobám

A szerelem csak egy vágy arra, hogy vágyjanak ránk. A szerelem féltékenység és káröröm – hangzik el egy húszas éveiben járó, kiégett gésa szájából. Hatszumomó neve sokaknak ismerős lehet, akik látták vagy olvasták az Egy gésa emlékiratait.

Egy másfél órás monodráma (egyszemélyes darab), amelynek keretein belül a nem éppen tiszta erkölcsű Hatszumomó gondolat- és lelkivilágába nyerhetünk bepillantást. Kegyetlen őszinteséggel beszél saját maga kegyetlen gondolatairól, ugyanúgy, ahogy a félelmeiről is. Hihetetlen erő van a darabban: lebillincselő élmény egy kis szűk szobából alig 10-10 székkel, testközelből végignézni egy filmbeli főgonosz-karakter újragondolását. Az őt megtestesítő Veszelovszki Janka színészi jelenléte a darabban önmagáért beszél.

Képtalálat a következőre: „hatszín sör”

Hatszín – S.Ö.R., G.Ö.R.C.S.

Avagy Shakespeare Összes Rövidítve. Már 25 éve játsszák, több mint 600 előadást élt meg, avagy élt túl a nézőközönség, mivel a színészek nem hagyják őket unatkozni. Képtalálat a következőre: „hatszín sör”Rekordkísérletre vállalkozik a három színész (Gáspár András, Kálid Artúr, Kálloy Molnár Péter): két óra alatt eljátsszák az összes Shakespeare-művet rövidítve, hogy bekerülhessenek a Guinness rekordokba. Iszonyatosan vicces, rengeteg improvizatív elemmel; akárhányszor megnézed, ugyanolyan élvezetes darab. Nem kell hozzá nagy shakespeare-i szakértelem, hogy értsd, csupán egy tanács: ne késs!

A G.Ö.R.CS. a S.Ö.R. folytatása, bár nem függ össze, szóval önmagában is tökéletesen érthető a Görögök Összes Regéi és Cselekedetei. Igazából egy szó sem esik a görögökről. A Bibliát parodizálja ki, de nem bántó módon, nagyon kedves vallásos ismerőseim is jó élményekkel mentek haza.

 

Képtalálat a következőre: „örkény anyám tyúkja”

Örkény – Anyám Tyúkja 1, 2

Olyan jól sikerült az eredeti darab, hogy csináltak egy Anyám tyúkja 2-t – nem véletlen. Száz magyar verset szavalnak el a színészek (Csuja Imre, Bíró Kriszta, Für Anikó, Pogány Judit, Kerekes Éva…), többek közt: A Reményhez, Himnusz, A vén cigány, Eszmélet, Nem tudhatom, A walesi bárdok… Mind olyan, aminek az iskolapadban vagy legalább valahol máshol a címét egyszer hallottad. Mégis a varázsa abban rejlik, hogy amit eddig ismerni véltél, rájössz, hogy mégsem ismered. Teljesen más hangulattal, belső érzéssel, szemszögből mondják el a színészek a verseket és olyan érzése támad az embernek mintha először hallaná őket, nem pedig egy egyszerű iskolai ünnepségen vagy focimeccs előtt. Ha egy szóval le kéne írnom ezt a darabot, “léleksimogatónak” nevezném.

Képtalálat a következőre: „örkény tartuffe”

Örkény – Tartuffe

Molière egyik klasszikus darabja modernizálva, teljesen új szemszögből vizsgálva az eredeti művet. Az első felvonás sokkal inkább viccesebb, humorosabb mint a második felvonás, ami pedig fokozatosan komolyodik, a legvégén egy nagy csavarral. Szól álszentségről, egy család belső drámájáról és a vak hitről. A Tartuffe problémaköre állandó és mindig aktuális, ezért is ajánlott mindenkinek, és szólhat bárkihez. A térhasználat kreatív, a színpad középpontjában egy berendezett forgónappali áll, ennek mozgatásával váltanak helyszínt. (Ez volt egyike azoknak a daraboknak, amely bebizonyította, hogy lehet „osztályszínház” néven jót is látni, utólag is köszönöm Kerek Roland tanár úrnak, hogy elhozott ide minket.)

Képtalálat a következőre: „pesti mondjad atikám”

Pesti – Mondjad, Atikám!

József Attila életét eleveníti meg, szintén egyszereplős dráma (Vecsei H. Miklós írta és játssza, legjobb barátja, ifj. Vidnyánszky Attila rendezte, aki a Woyczek rendezője is egyben). Szívbemarkoló, a szövegben sok József Attila-idézettel és a végén a taps előtti hosszú, néma csenddel.

Ha láttatok egy jó darabot, vagy ezek közül valamelyiket és véleményeznétek, írjátok le kommentbe! :)

Szigeti Dominika