Az éhezők viadala – vélemény a könyvről

A világ egyik legkeresettebb könyve, letehetetlen trilógia, ráadásul a Nagynull-keretmese története. Kell ennél több?

Nos, ha esetleg még soha életedben nem olvastad a könyvet, azonnal pótold, ugyanis felejthetetlen élményben lesz részed! Én a keretmese-kiderülés után egy nappal kezdtem el olvasni, és négy nap alatt befejeztem, annyira beleszerettem.

Egy kicsit mesélek magának a könyvnek a ,,születéséről”, elvégre, ha szeretünk egy könyvet vagy egy filmet, akkor fontos, hogy tudjuk, hogyan keletkezett.

83302656_463025831024937_5733819174526910464_n

Suzanne Collins 2008-ban adatta ki világsikerű művét, amelyből másfél milliót adtak el az első tizennégy hónapban: szinte az összes amerikai irodalmi díjat megnyerte az ifjúsági regény kategóriában és több mint hatvan hétig volt fent a New York Times bestsellerlistáján, ami nem kis teljesítmény.

A könyv alapjait a görög mitológia – Thészeusz és a Minotaurusz története –  és a római gladiátorjátékok adták.

2009-ben a Lions Gate Entertainment megvásárolta Az éhezők viadalának a megfilmesítési jogait. 2011-ben választották ki a szereplőket, és 2012 márciusában mutatták be a filmet, aminek óriási sikere volt.

De miről is szól Az éhezők viadala?

Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a csodálatos Kapitólium és a tizenkét körzet fekszik. A Kapitóliumban élőknek megvan mindenük, amit csak kívánnak, ám a körzetek lakói szenvednek, és minden évben borzalmas árat kell fizetniük egy régen történt lázadásért. Évente minden körzetből kiválasztanak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiket elvisznek a Kapitóliumba, ahol egy arénában élet-halál harcot kell vívniuk egymással. Huszonhárom meghal, egy életben marad, ő lesz a győztes.

Katniss Everdeen egy tizenhat éves fiatal lány, aki a tizenkettedik körzetben éli mindennapjait, és próbálja életben tartani a családját azzal, hogy vadászik. Ám az élete fenekestül felfordul, amikor az aratás napján kihúzzák a húga nevét, ami azt jelenti, hogy neki (a húgának) kell indulnia a viadalon. Katniss önként jelentkezik testvére helyett, így a hetvennegyedik éhezők viadalán ő fogja képviselni a tizenkettedik körzet lány bajnokát. A fiú bajnok Peeta Mellark lesz, aki nagyon régen megmentette Katnisst az éhenhalástól.

A két fiatal együtt indul el a Kapitóliumba, hogy megpróbálják túlélni a viadalt.

Az arénában azonban olyan döntéseket kell meghozniuk, amik átformálhatják egész lényüket, ahol az életösztön szembekerül az emberséggel, barátság a gyilkolással, az élet a szerelemmel, és közben ott van az a tény, amelyet senkinek nem szabad elfelejtenie: csak egy ember maradhat életben.

83177741_208806876916323_4669907611544453120_n

Nos, bevallom, hogy először nagyon nem akartam elolvasni a könyvet. Rengetegen meséltek róla, nagyon sokan ajánlották, de egyszerűen nem akartam elkezdeni. Hogy miért? Túlságosan véresnek és kegyetlennek találtam, elvégre velem egyidős gyerekek gyilkolják egymást, ki élvezetből, ki kényszerből, mindezt úgy, hogy emberek szórakoznak rajta és fogadnak, hogy vajon ki fog életben maradni.

Aztán kiderült, hogy ez a keretmese, ezért úgy döntöttem, egye fene, elolvasom. Nem bántam meg. Rólam tudni kell, hogy hatalmas könyvmoly vagyok, ezért rengeteg könyvet szeretek. Viszont kevés könyvre mondtam eddig azt, hogy ez biztosan a kedvenc könyvem lesz, vagy kedvenc trilógiám, de Az éhezők viadala elnyerte ezt a címet.

Nagyon tetszett, hogy megmutatja azt, hogy milyen egy diktatórikus államforma. Snow elnök propagandaszövegekkel traktálja a népet, elhiteti velük, hogy az a rendszer amit kiépített, jó, és ő csak az emberek javát akarják, holott az olvasó számára nyilvánvaló, hogy egyáltalán nem elfogadható az az út, amelyen jár. Félelemben tartja az embereket, de közben úgy tesz, mintha csak segíteni akarna rajtuk, szépen lassan végez a politikai ellenfeleivel, de ügyel arra, hogy az egész balesetnek tűnjön, és még csak véletlenül se lehessen meggyanúsítani őt. Ha valaki fellázad a Kapitólium ellen, Snow lebombázza az ott élő körzetét, és durván megtorolja a lázadást, ezzel elrettentő példát mutatva a többieknek, hogy ez történik akkor, ha kételkedsz a rendszer tökéletességében.

Nem értesz egyet valamivel, és hangot adsz neki? Kivégeznek, megölik a családod. Fellázad a körzeted? Lebombázzák, hogy semmi se maradjon belőle, majd kitalálnak egy brutális játékot, amivel minden évben emlékeztetik Panem lakosságát arra, hogy mi történik, ha fellázadnak. Hülyét csinálsz a Kapitóliumból? Még több Békeőrt küldenek a körzetedbe, még több kivégzés és kínzás.

Ezek után nem csoda, hogy az emberek nem mernek fellázadni.

Akik pedig a Kapitóliumban élnek, abba a hitbe ringatják magukat, hogy Snow elnök jó ember, az ő javukat akarja, és minden rendben van az életükben. Eredmény? Nem tesz senki semmit, Snow elnök elégedett, az emberek szenvednek.

Aztán egyszer csak jön egy lány a tizenkettedik körzetből. Nem hős, nem gazdag és nem is kifejezetten gyönyörű. Ennek ellenére sikerül megnyernie a viadalt, méghozzá nem egyedül, hanem a körzetéből érkező fiúval. A vidadalon elesett barátját megsiratja, majd virágokkal borítja be a testét. Csak akkor öl, ha tényleg szükséges. Ezekkel  a döntéseivel felrúgja a Kapitólium szabályait, és egy olyan folyamatot indít el, amit már nem lehet megállítani. Szándékosan vagy nem szándékosan, de azt mutatja ezzel az embereknek, hogy nem ért egyet a Kapitólum elveivel és ha ő képes volt máshogy cselekedni, a többi ember is képes rá.

Először csak kisebb csoportok kezdenek el mozgolódni, aztán egyre nagyobbak, végül majdnem az összes körzet fellázad, és véget vetnek a Kapitólum uralmának, majd kikiáltják a köztársaságot.

Ezzel a mozzanattal a könyv megmutatja, hogy a diktatúra sosem jó út, és valahogy mindig meg fogják dönteni az emberek a diktátorok hatalmát.

Ami szerintem a legjobb volt a könyvben, az maga a környezet. Mármint, nyilvánvalóan nem úgy értem, hogy élnék egy ilyen helyen, és azt sem, hogy jó olvasni azt, hogy mások szenvednek. De talán azzal, hogy az írónő egy ilyen környezetbe helyezi a könyv cselekményét, kicsit elgondolkodtatja az embereket, hogy tényleg siránkozni kell-e a mostani életünk miatt.

Amiről még szeretnék beszélni, az az, hogy én hogyan látom az egyes szereplőket.

Katniss karaktere nagy kedvencem. Egy tinilány, aki minden egyes nap megmenti a családját, feláldozza magát, csak azért, hogy meg tudja védeni a húgát; kitűnően bánik az íjjal, és esélyes arra, hogy túlélje a viadalt. Szerintem nem vagyok egyedül, ha azt mondom, szívesen lennék olyan, mint Katniss. Mivel az ő szemszögéből olvassuk a sztorit, tudunk vele valamennyire azonosulni, láthatjuk, hogy milyen az, ha nem dönthetsz a saját sorsod felől, ha ártatlan embereket kell megölnöd, vagy éppen hogy téged próbálnak megölni. Katniss nem azért marad sokáig életében a viadalon, mert annyira erős vagy okos lenne. Nem, az Cato és a rókaképű lány. Ő azért nem hal meg már az első napon, mert nem célja az, hogy megölje a másikat. Nagyon sokáig annyit tesz a viadal alatt, hogy távolodik a többiektől, vadászik, fára mászik, és megpróbál életben maradni. Nekem pont ezért tetszik a karaktere. Mert egy igazi túlélő, akinek nem érdeke, hogy bántsa a másikat.

A másik nagy kedvencem természetesen Peeta. Sokan mondták, hogy biztosan Gale-párti leszek, és utálni fogom Peetát. Ehhez képest, ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, és találkoztam Gale-lel kábé az ötödik oldalon, csak néztem, hogy nekem most komolyan őt kéne bírnom? Utána megjelent Peeta, és rögtön tudtam, hogy ő lesz a kedvenc karakterem.

Peeta számomra a viadal alatt végig a fény volt. Ebben a brutálisan kegyetlen környezetben ő volt az egyetlen, aki kedves tudott maradni, aki megőrizte a humorérzékét, és aki nem veszítette el önmagát. Nagyon sokan azért nem szeretik őt, mert elvileg nem egy harcos típus, nem öldököl, nem az a tipikus hős karakter, és sokak szerint egy esetlen fiú. Én ezzel nem teljesen értek egyet. Szerintem Peeta igenis hős, legalábbis a viadal alatt én úgy ismertem meg őt. Esetlen lenne? Nem hiszem. Attól függetlenül, hogy nem öl embereket, és nem veri szét a többiek fejét, még igenis életképes. Gondoljunk csak bele! Ő is nagyon sokáig életben maradt a viadalon. Miért? Mert volt esze, és meg tudta őrizni a saját személyiségét. Nem kezdett el gyilkolni csak azért, mert a többiek ezt várták tőle. A saját képességeire támaszkodva élte túl az első napot, majd utána még több hetet. Szerintem igenis szerethető karakter, aki ugyanannyira esélyes a győzelemre, mint például Cato, Clove vagy akár Katniss.

 És akkor van még egy szereplő, akiről írni szeretnék: Gale. Be kell valljam, hogy nekem nem lett nagy kedvencem.

Ami rögtön az elején kiderül, az az, hogy ő Katniss legjobb barátja, együtt szoktak vadászni az erdőben, és ugyanúgy küzd az éhhalál ellen, mint a többiek. Amikor ezek kiderültek számomra, úgy voltam vele, hogy meg tudnám kedvelni a srácot. Hiszen ezek jó tulajdonságok, nem igaz? A probléma csak az volt, hogy ahogy haladtunk előre a történetben, úgy utáltam meg egyre jobban Gale-t. Számomra valahogy mindig is unszimpatikus volt, egy olyan fiú, aki látszólag mindent megtesz a családjáért, holott ha lehetőség adódik rá, ott tudná őket hagyni egy szó nélkül.

Hogyha csak az első kötetet nézem, akkor igazából annyira nem zavart, hiszen nem ismertem meg őt közelről ( talán pont ez volt a probléma), viszont a későbbiekben olyan döntéseket hozott, amelyek számomra megdöbbentőek voltak, és nem segítettek abban, hogy megkedveljem őt.

Persze voltak jó pillanatai, viszont alapvetően nekem nem lett a kedvenc szereplőm.

Összességében én nagyon szerettem a könyvet, tele volt váratlan fordulatokkal, maga a történet is lebilincselő volt, szóval azt ajánlom, hogy ha még nem tetted meg, akkor azonnal olvasd el ezt a művet, mert nem fogsz benne csalódni.

Ha felkeltette az érdeklődésedet a cikk, akkor olvasd majd el a filmről szóló véleményemet is!

Nagy Hajnalka